A pitvarfibrilláció a leggyakoribb szívritmuszavar a felnőttek körében. Az életkor előrehaladtával egyre gyakoribbá válik, a 80 év felettiek csaknem 10%-át érinti. Bizonyos társbetegségek, pl. a cukorbetegség, a szívelégtelenség, a szívbillentyű, tüdő- és pajzsmirigybetegségek, de akár a túlzásba vitt alkoholfogyasztás is hajlamosíthat a kialakulására.

A szívünket összehúzódásra késztető (vagyis a szívverésért felelős) ingerület normál esetben a jobb pitvarban található szinusz csomóban jön létre. Ha valamilyen okból a szinusz csomó károsodik (pl. a fenn említett magas vérnyomás, szívroham, veleszületett rendellenességek, túlzott alkoholfogyasztás, fertőzések okán), az ingerületképzés is zavart szenved és a normálistól eltérő, kóros szívritmus alakul ki. A szabálytalan és gyors szívveréssel járó pitvarfibrilláció jelentkezhet epizódok formájában és lehet krónikus, folyamatosan fennálló állapot is. A gyors, szabálytalan összehúzódások miatt a pitvarok nem tudják eredményesen továbbítani a vért a kamrák felé. A nem megfelelő véráramlás miatt a szív csak kevésbé hatékonyan képes működni, a vér lelassult áramlása miatt pedig megnövekedik a vérrögök képződésének kockázata. A szívből a vérárammal kisodródó vérrögök az agyi erekben elakadva agyinfarktust, vagyis stroke-ot eredményezhetnek.

A pitvarfibrilláció a következő tünetekkel járhat: szívdobogásérzés, alacsony vérnyomás, gyengeség, szédülés, légszomj, mellkasi fájdalom. A betegség sokszor panaszmentesen zajlik, csupán más okból végzett vizsgálatok kapcsán derül rá fény.

A pitvarfibrilláció kezelése a fent említett szövődmények miatt fontos. Ha a pitvarfibrillációt kiváltó ok megállapítható, akkor az első lépés annak kezelése, aminek hatására pedig lehet, hogy a szívritmus magától is helyreáll. Különösen igaz el pl. a pajzsmirigybetegség talaján kialakuló pitvarfibrilláció esetében. A kezelés általában gyógyszeres terápiából áll, amelynek segítségével megpróbálják normál ritmusba, de legalábbis normális frekvenciára kényszeríteni a szívet, hogy az ismét jó hatásfokkal működjön. Ha a gyógyszeres terápia nem ad kielégítő eredményt, akkor kardiológiai centrumokban katéteres beavatkozással is kezelhető a beteg. A beavatkozás során megpróbálják lokalizálni és elpusztítani a szívizomzat azon területeit, melyek a kóros ingerképzésért felelősek. Ezt a beavatkozást katéterablációnak nevezik.

A pitvarfibrilláló betegeknél a kezelés másik lényeges részét a stroke megelőzésére irányuló lépések alkotják. Minden pitvarfibrillációban szenvedő beteg esetében egyénileg fel kell mérni a stroke kialakulásának a kockázatát. Ehhez egy nemzetközileg használt pontrendszer nyújt segítséget, melyben a magas életkorral, női nemmel, különböző társbetegségekkel, korábbi stroke-kal lehet pontokat szerezni. Minél magasabb a beteg által elért pontszám, annál nagyobb a stroke kialakulásának a veszélye. A stroke kialakulását illetve a vérrögképződést legjobban úgy lehet megelőzni, ha a betegek vérét a megfelelő gyógyszeres kezeléssel hígítják, orvosi szaknyelven alvadás gátló kezelésben vagy antikoagulációban részesül a beteg.

A gyógyszeres terápia mellett fontos a pitvarfibrilláció esetén javasolt életmódra vonatkozó előírások betartása is: szívbarát ételek fogyasztása, kevesebb só használat, az állapotnak megfelelő rendszeres testmozgás, dohányzás és alkoholfogyasztás mellőzése.